Ha van egy karakteres színű, ámde üres falfelületünk, több lehetőségünk is van arra, hogy díszítsük valamivel. Nálam úgy kezdődött, hogy volt egy keret nélküli tükröm, illetve egy vödör maradék fehér falfestékem... Kézenfekvő volt, hogy keretet festek a tükörnek. Kerestem egy barokkos mintát a neten, ennek alapján ceruzával felrajzoltam a keretet a falra és kifestettem. 

A következő a hálószoba volt, ide egy fát festettem (az ötletet falmatricás oldalról vettem, de a festés olcsóbb volt, mintha matricát vettem volna). Ha már belejöttem a festésbe, ágyvéget is készítettem egy darab régi kerítésdarabból, amit szintén fehérre festettem és egy régi, megszürkült deszkából (amit kicsit lecsiszoltam) polcot is készítettem hozzá.

   Bár még távolinak tűnik az idei nyár, jólesik felidézni a tavalyit. Sok-sok virágot szárítottam, apró virágú rózsát, levendulát, amit muszáj volt felhasználnom valahogy. Így aztán kis csokrokba kötöttem, tortapapír csipkébe bugyoláltam és egymáshoz ragasztott papírhengerekbe dugdostam őket. 

   A maradék papírhengerekből (ami nagytekercses WC-papírban volt előző életében, ezért vastagabb, strapabíróbb) némi levendulaszínű szalvéta és pár méter hozzáillő kockás szalag, valamint az elmaradhatatlan tortacsipke hozzáadásával készült még pár levendulás asztaldísz/illatosító is.

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy aránylag sűrűn eljutok a tengerpartra, ahonnan soha nem jövök haza üres kézzel. Más szuvenírekkel, ruhákkal pakolja meg a bőröndjét, az enyém uszadékfával meg kövekkel van tele, néha túlságosan is. Legutóbbi szerzeményeimmel teli bőröndömről a reptéren derült ki, hogy nem fér be az ellenőrző kalitkába, valamit ott kell hagynom, vagy fizetnem kell... Fizettem, így hazahozhattam a "kincseimet", amikből egyszerű, természetes gyertyatartók születtek.

 Elkészítésükhöz pár szögre (amire a gyertyát szúrtam), kalapácsra és természetesen gyertyára volt csak szükségem. Szép fadarabokat persze nem csak tengerparton lehet találni, én séta közben is észreveszem az ilyesmit (szatyor nélkül egy tapodtat se megyek) és be is gyűjtöm. A legszebb dolgokat a természet készen adja, nekünk csak észre kell vennünk a bennük rejlő lehetőségeket.